Mély óarany színekkel, sűrű, olajos textúrával és elképesztő koncentráltsággal jelzi a

 

bor a dűlő, a fajta és az ember harmóniáját. Összetett, mézes-túlérett gyümölcsös-

 

tűzköves illatát átlengi a magas alkoholtartalom, már majdnem Portói magasságokba

 

tör. Ízében ritkán összetett struktúrát találunk: az érett gyümölcsök több rétegben és

 

hullámban érkeznek, a színfalak mögül időnként előbukkanó finom savak gigászi

 

munkát végeznek a háttérben, ahogy támasztják ezt a roppant testet, zamatokat,

 

alkohol és glicerin édességet. Ráadásul a fahordós érlelésnek köszönhetően az

 

egész ízérzetet kifinomultan lengi át a vanília. Parádés előadás! Elmélyült harmónia.

 

Érzem, függőséget okoz!

 

Gasztro javaslat: A bor egyénisége régi nagy gasztro-szerelmemet, a fésűs kagylót -

 

Szent Jakab kagyló - idézi elém. A nemes húst roston sütve, egy vajas, kellően

 

redukált fehérboros mártással nyakon öntve, és ropogós bagettel tálalva, a Grófi

 

Juhfarkból nagyokat kortyolva szűnni nem akaró kulináris élvezetekhez juttathatjuk

 

magunkat.