Végre egy kékfrankos, ami nem akar cabernet lenni! Kékfrankosnak készült, mégpedig hagyományos eszközökkel, nagyapák soproni stílusában: gesztenyefa hordóban - mert annak vékonyabb a dongája! - erjesztve és érlelve, amely lehetővé tette a gyors érést. Megjelenése klasszikusan bordós-lilás, bársonyos, szép olajossággal kísérve. Füstös, fűszeres illatában is jól felismerhető a fajta: ribizlis-szilvás dominancia, egy kis áfonyával bolondítva. Megkóstolva aztán beköszönt a boldog békeidő: valódi kékfrankos zamatok, mintha a szőlőbe haraptam volna, a megszokottnál kicsit húzósabb savak - amúgy a' la Sopron -, lágy, diszkrét tanninok és izgalmas hosszú utóíz jellemzi. Jó ivású tétel, amit a palackban még nyugodtan érlelhetünk néhány évig.

Gasztro javaslat: Amikor a borókabogyóval bolondított vaddisznó pörköltet lepirított dödöllével körítjük, ezt a bort nyissuk hozzá! Nem tudunk hibázni.