Egy kimondottan lendületes, fiatalos szomjoltó került a poharamba, amikor

 

kinyitottam Borbélyék Bóbitáját. A borok és a pezsgők között félúton helyezkednek el

 

a gyöngyözőborok, amelyek készítése során az alapborral széndioxidot "nyeletnek".

 

 Így alakul ki a se nem bor, se nem fröccs állapot, hiszen széndioxid tartalma

 

feldúsul, de plusz víz, mint a szódával nem kerül bele. A Bóbita halványsárga színe,

 

könnyed textúrája és pezsgő széndioxidossága frissességet kölcsönöz a bornak.

 

Mint a gyöngyözőborokat általában, jól behűtöttem - 6-8 OC-ra - aminek

 

köszönhetően illatában egy kicsit zárkózott, de a kóstolás során, ahogy melegedett,

 

úgy nyílt ki a bor és kezdte ontani a tiszta gyümölcs illatokat. Fehér húsú gyümölcs

 

ízével, finom savaival, ropogósságával, citrusos utóízeivel egészen felpörget.

 

Szívesen kóstolgatom!

 

Gasztro javaslat: Igazi étvágygerjesztő, jó gyomrot készít az étkezésekhez, egy

 

ügyesen elkészített Cézár saláta mellé szívesen kóstolnám, de egy délutáni

 

beszélgetés elegáns kísérője is lehet.